Újra az egynemű- fiú/ lány oktatás lesz a menő?
Emlékeztek a régi oktatási módszerekre?
Azokra, amikor még nem voltak koedukált osztályok, hanem külön osztályba/ iskolába jártak a fiúk és a lányok?
A legújabb kutatások szerint ez az oktatási módszer ma is jobb eredményekre vezet. Bár a múltban a nemi szétválasztás még nem tudományos alapokon, csupán az erkölcsi és még inkább a nőket alacsonyabb képességekkel megáldott idióta eszmének volt köszönhető, a legújabb eredmények azt mutatják, hogy valójában van jogosultsága a nemek szerinti oktatásnak.
De nem azért, mert mi nők nem tudnánk lépést tartani a pasikkal…
A legújabb felmérések szerint egyre több nő szerez egyetemi diplomát és a férfiak lemaradni látszanak. Vajon miért nem képesek lépést tartani a fiúk az új társadalmi környezetben a lányokkal?
Amerikában a 2002-2003-as tanévtől vezették be kísérleti jelleggel az azonos nemű osztályokat újra.
Jelen esetben azonban nem az erkölcs, hanem a fiúk és lányok eltérő tanulási módszerei voltak azok, amik újra felvetették a nemek szerinti szeparációs igényt.
A program egyik első támogatója az amerikai pszichológus, Leonard Sax, aki szerint a jelenlegi iskolarendszer egyik nemnek sem jó.
A régiúj rendszert kritizálók szerint, miközben a jó szándékú tanárok egyre azon dolgoznak, hogy csökkentsék a két nem teljesítménybeli különbségét, óhatatlanul is sztereotipizálják a fiúkat.
De milyen fiúkról is beszélünk? Hiszen mi szülők is megtapasztaljuk, hogy az egyik fiúnk szelíd, míg a másik vadul, az egyik megszállottan sportol, míg a másik inkább olvas. Bizonytalanok, teljesítményorientáltak, heteroszexuálisok vagy melegek.
A társadalomban elfoglalt helyük, a szülők iskolázottsága, a csoportdinamika, a homofóbia, legalább annyira befolyásolja az iskolai előmenetelt, mint az agy működése vagy a születési nem.
A fiúknak ma egyre több elvárással kell szembesülniük. Míg a lányok szabadságként élik meg a rájuk váró lehetőségeket, addig a fiúknak egy teljesen új férfiideálnak kellene megfeleljenek. Csakhogy ez az ideál sehol nem jelenik meg a maga teljességében, nincs követendő példa rá.
A klasszikus "apa mosdik anya főz" helyett teljesen más elvárások vannak velük szemben, mint akár 50 éve.
A fiúk és a lányok képességeiben nincsen alapvető különbség, viszont a két nem teljesen eltérő módon tanul.
Az oktatás nem csak Amerikában az egyik legnehezebben változó rendszer.
Ahhoz, hogy a tanárok bebizonyítsák elképzelésük helyességét, egy kérdőívet raktak a hatodikos diákjaik elé, amiben megkérdezték pl. hogy hol tanul szívesebben?
Már az is beszédes, hogy pont ez az a kor, amikor a fiúk és a lányok látványosan eltávolodnak egymástól- gondoljunk csak arra, hogy egy szabadfoglalkozáskor mennyire külön sarokba, térfélre vonul el a két nem.
Tehát elhangzott az első kérdés, hol szeretsz jobban tanulni, egy csendes szobában, vagy egy zajosabb könyvtárban? A lányok 80%a a csendes szobát választotta, míg a fiúk szinte mindegyike a zajosabb és kötetlenebb formájú könyvtárat. A további kérdésekre is hasonló arányban adtak különböző választ a fiúk és a lányok.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a fiúkat teljesen más módszer szerint kezdték el tanítani. Az oktatás részükre inkább aktivitás- gyakorlat-, és nyilvános beszéd formájában zajlik. A gyerekek elmondják, eljátsszák az elképzeléseiket, mielőtt leülnének a könyveikhez.
A lányok előtti megfelelési kényszer nélkül, őszintén vitáznak az elvárható viselkedésről vagy bármi másról. A tanítás "fiúbarát" szövegeken keresztül zajlik, jórészt kalandtörténetekből vett szövegekkel, gyűjthető kártyákkal, magazinok cikkeiből. A fiúk általában szívesebben írnak a tableten, mint tollal, az órák kölcsönös tanítások, hiszen a tanárok a gyerekektől új alkalmazások használatát tanulhatják.
Az ok-okozat – a következmények- oktatása is fontos lépés, amit játékos formában oldottak meg: a diákokból fociligát alapítottak, a meccsekről cikket kell írniuk, aki nem írja meg, nem játszhat a következő meccsen.
A túlmozgásos gyerekeket ma a legtöbb helyen büntetik, a legjobb esetben megengedik nekik, hogy szék helyett labdán ülve tanuljanak. Én magam is azt tapasztaltam, hogy a kielégítetlen mozgásigény miatt figyelmetlen gyerek sokkal jobban tud koncentrálni, ha labdán ülve, izeghet- mozoghat a tanórán. ( Én is szívesebben ülök rajta, mint a széken, egy- egy hosszúra nyúlt munkanapon. Figyeld meg magadat, ha fáradsz, mennyit kezdesz helyezkedni a székeden…)Ráadásul a labda a helyes testtartásra és az egyensúlyozásra is valamint a koordináció fejlesztésére is hatással van.
A 2004-2007 közti aktív vizsgálatban azt találták, hogy az egynemű osztályokban járók jobban szeretnek iskolába járni, jobbak a jegyeik és kevesebbet hiányoznak. Egy floridai felmérés azt találta, hogy az egynemű osztályba járók 85% jó pontszámot ért el az átfogó felmérésen, míg a koedukált osztályokban ez csak 55 % volt. A pszichológusok, és a tanárok nincsenek meggyőződve arról, hogy ez lehet az új csoda módszer, hiszen az ebben a formában résztvevő tanárok kivételes módszerekkel voltak hajlandóak kísérletezni, a jobb eredményekért.
Vagyis az biztos, hogy a tanár személye nem választható el az eredménytől.
A fiú osztályokat kvázi sportcsapatként kezelő pedagógusok megállapították, hogy a fiúk esetében különösen fontos a következetesség és a számonkérhetőség.
A másik előnye a programnak, hogy semmiféle társadalmi kockázata nincsen annak, hogy a srácok egymás között kifejezzék az érzelmeiket. Több, komolyabb barátságok születnek a fiúk között a rivalizálásra késztető lányok nélkül. Kevésbé hajlomosak kínozni a gyengébb társukat, hiszen a kamaszkori erőfitogtatásnak alig van oka az egynemű osztályokban.
Az újabb tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy reálisabb önértékelés alakul ki az egynemű osztályokban.
Érdekel a nevelés? Úgy érzed nem boldogulsz a gyerekneveléssel, vagy csak meg szeretnéd előzni a megtapasztalt hibákat? Várunk az Anyatrükkök és tükrök csoportban!