Nem érdekelsz!

Azt hiszem belefáradtam.
Már nem érdekelsz.

Nem érdekel, hogyan leszel egyre állatiasabb, miközben üvöltve skandálod a jogaidat.
Nem akarlak segíteni kiteljesedni, mert nem kiteljesedni akarsz, hanem legyőzni, lealázni azt a hülye kurvát, aki ellopta a férjed/szeretőd/pasid.
Mert nem érted.

Nem érted, mert nem éled.

Csak vagdalkozol vele.
Neked jár, neked kell, önmegvalósítasz, nem tűröd, nem akarod, nem változtatsz, nem a te dolgod.

Miközben csak várod a csodát, csak ülsz a seggeden és elképzeled- megmondta a guru, hogy nem kell más csak elképzelni... és te voltál olyan sötét, hogy el is hitted.

Miközben nem megvalósítod önmagad, hanem hajkurászod az anyagi javakat, mert a Gucci táska nélkül szerinted egy senki vagy.
Csak súgom, vele is.

Nem tűrsz, de nem tudod, hol a határ, így aztán jól pofára esel, amikor kirúgnak, hiszen te nem tűröd, hogy neked dirigáljanak, de nem tudod, mi a kötelesség és nem ismered az adni jó érzését sem.

Fene jó nőnek hiszed magad a műmelleiddel, meg a hamis hajjal, műszempillákkal és a vastag sminkkel. De sehol sincsen mögötte a NŐ.
A NŐ aki mosolyogva simogat, amikor a férfinak gondjai vannak.
A NŐ, aki lázmérőt hoz, priznicet készít, és tiszta pizsit hoz, amikor úszol a verítékben.
A NŐ, aki teljes odaadással meghallgatja, hogy milyen idióta seggfejjel hozott ma is össze a sors.
A NŐ, aki a legundokabb albérleti szobából is otthont teremt.

Miközben aranyasszonynak, meg istennőnek hívod magad és elvárod a barátok csodálatát.
Te mennyi csodálatot adsz?

És te? Igen te, vigyorgó barátom, aki azt hiszi, hogy most a csajok jól megkapták!

Hol van a férfi?
Nem az agresszív kigyúrt barom, hanem a férfi!

A gondoskodó, családfenntartó, asszonyt, gyereket megóvó?
Az, aki egy kalapáccsal, pár szöggel, meg amit maga körül talál, házat képes építeni?
Ja, hogy ahhoz az izmokon kívül kreativitás is kellene?
Hol van a FÉRFI, az úriember, a kőszikla szavú?

Milyen csodát vársz egy olyan világban, ahol a kimondott szó súlytalan?