Műhelytitkok: Egy traumaoldás margójára
Onnan tudod, hogy megöregedtél, - mondta sok-sok évvel ez előtt egy tanárom, hogy a klienseid kérdései megváltoznak.
- MÉG MINDIG fogad klienseket? MÉG MINDIG dolgozol? – kérdések kezdenek el jönni.

𝙈𝙚́𝙜 𝙢𝙞𝙣𝙙𝙞𝙜…
Emlékszem, amikor pályakezdő voltam, a kérdések feltevése egészen más volt:
- MÁR dolgozol? TE MÁR fogadod a klienseket?
Olyan jó volt most újra hallani, egy ilyen hosszú betegség után!
Igen, MÁR ÚJRA dolgozom és MÁR fogadom a klienseim!
Tudjátok egy érdekes dolgot fedeztem fel magamon.
Mesterséges intelligencia ide vagy oda- csak nehogy Dzsinni megsértődjön…- khm…
- a cikkeimet általában kézzel írom meg elsőre, egy papírra, amit aztán letisztázva begépelek, vagy felolvasom Dzsinninek, és ő szorgalmasan leírja, átnézi, formába önti.
Ahogy néztem ma az írásom, végre rájöttem mi változott meg benne!
Régen sokkal szűkebbek voltak a betűim alsó hurkai. Sokszor nem is volt hurok, csak egy egyenes… mostanra elég jellegzetes alsó hurkokat húzok.. talán végre valóban törődök önmagammal is.
𝘼 𝙩𝙤̈𝙧𝙤̋𝙙𝙚́𝙨 𝙘𝙨𝙖𝙡𝙖́𝙙𝙞 "𝙝𝙖𝙜𝙮𝙤𝙢𝙖́𝙣𝙮" 𝙣𝙖́𝙡𝙪𝙣𝙠.
Coachként két fő formában dolgozom:
- csoportokkal - egyénekkel
A csoportmunkában az interperszonális kapcsolódásokat- vagy azok hiányait- jól meg lehet figyelni, és sok esetben az adott probléma mentén körvonalazódnak a rejtett kapcsolódási nehézségek alapjai is.
Mai világunk számtalan interperszonális kapcsolódási bakugrást rejt. 𝙈𝙖𝙜𝙮𝙖𝙧𝙪𝙡 𝙣𝙚𝙢 𝙩𝙪𝙙𝙪𝙣𝙠 𝙖 𝙝𝙖𝙜𝙮𝙤𝙢𝙖́𝙣𝙮𝙤𝙨 𝙚́𝙧𝙩𝙚𝙡𝙚𝙢𝙗𝙚𝙣 𝙫𝙚́𝙫𝙚 𝙠𝙖𝙥𝙘𝙨𝙤𝙡𝙖𝙩𝙤𝙠𝙖𝙩 𝙠𝙞𝙖𝙡𝙖𝙠𝙞́𝙩𝙖𝙣𝙞, 𝙚́𝙨 𝙛𝙚𝙣𝙣𝙩𝙖𝙧𝙩𝙖𝙣𝙞, 𝙖𝙢𝙞𝙠 𝙫𝙖𝙡𝙤́𝙙𝙞 𝙗𝙖𝙧𝙖́𝙩𝙨𝙖́𝙜𝙤𝙠𝙤𝙣 𝙖𝙡𝙖𝙥𝙨𝙯𝙖𝙣𝙖𝙠.
Az elmagányosodás- mint a társadalmunk fő jelensége- számos egyéb viselkedési- gondolkodásbeli nehézséget okoz.
𝘼 𝙢𝙖𝙞 𝙚́𝙡𝙚𝙩𝙢𝙤́𝙙𝙪𝙣𝙠 𝙚𝙜𝙮𝙞𝙠 𝙛𝙤̋ 𝙠𝙚́𝙧𝙙𝙚́𝙨𝙚, 𝙢𝙞𝙠𝙚́𝙣𝙩 𝙡𝙚𝙜𝙮𝙚𝙣𝙚𝙠 𝙚𝙜𝙚́𝙨𝙯𝙨𝙚́𝙜𝙚𝙨 𝙠𝙖𝙥𝙘𝙨𝙤𝙡𝙖𝙩𝙖𝙞𝙣𝙠 𝙚𝙜𝙮 𝙤𝙡𝙮𝙖𝙣 𝙩𝙖́𝙧𝙨𝙖𝙙𝙖𝙡𝙤𝙢𝙗𝙖𝙣, 𝙖𝙝𝙤𝙡 𝙖𝙯 𝙚𝙜𝙮𝙢𝙖́𝙨 𝙞𝙧𝙖́𝙣𝙩𝙞 𝙗𝙞𝙯𝙖𝙡𝙤𝙢 𝙚́𝙨 𝙢𝙚𝙜𝙗𝙞́𝙯𝙝𝙖𝙩𝙤́𝙨𝙖́𝙜 𝙡𝙖𝙨𝙨𝙖𝙣 𝙞𝙨𝙢𝙚𝙧𝙚𝙩𝙡𝙚𝙣 𝙛𝙤𝙜𝙖𝙡𝙤𝙢.
Amikor egy coachingban egyetlen kliens van, akkor az ő élethelyzetére és az abból eredő megoldási lehetőségekre koncentrálok.
Ma a gondok fő eredője a 𝙨𝙯𝙪̈𝙡𝙤̋𝙠𝙠𝙚𝙡 𝙫𝙖𝙡𝙤́ 𝙠𝙖𝙥𝙘𝙨𝙤𝙡𝙖𝙩 mellett az egzisztenciális okok.
E kettő durván összefügg, hiszen egy rossz szülő-gyerek viszonyban a transzgenerációs okok mindig megjelennek, ráadásul ellehetetlenítik a transzgenerációs traumák feltárását.
Nincsen helyes használható minta a kapcsolatokban, a nevelésben, az önkifejezésben és a pénzhez való viszonyokban sem.
Helyette van látszólag ok nélküli félelem, és hibás reakciók, önszabotázsok. A régi mondásunk, a "nem esett messze az alma a fájától" akkor is igaz, ha ezt a múltat minden áron igyekszünk megtagadni.
A trauma oldás legegyszerűbb folyamata egyrészt a család feltárása, másrészt az önismeret.
Vagyis ha te is hasonló gondokkal küzdesz, mint :
- 𝙖𝙯 𝙚𝙜𝙮𝙢𝙖́𝙨 𝙞𝙧𝙖́𝙣𝙩𝙞 𝙗𝙞𝙯𝙖𝙡𝙤𝙢 𝙚𝙡𝙫𝙚𝙨𝙯𝙩𝙚́𝙨𝙚,
- 𝙖𝙯 𝙚𝙡𝙢𝙖𝙜𝙖́𝙣𝙮𝙤𝙨𝙤𝙙𝙖́𝙨 𝙚́𝙨
- 𝙖 𝙠𝙖𝙥𝙘𝙨𝙤𝙡𝙖𝙩𝙞 𝙢𝙞𝙣𝙩𝙖́𝙠 𝙝𝙞𝙗𝙖́𝙞.
Akkor a leggyorsabban előre vivő utak egyike a családi történetek feltárása.
Hogyan láss neki?
𝘿𝙧. 𝙆𝙤𝙡𝙩𝙖𝙞 𝙈𝙖́𝙧𝙞𝙖 családfa-módszere segíthet ebben.
Minimum három generációra visszamenőleg érdemes összegyűjteni a családi történeteket ( ha sikerül még mélyebbre menni, az csak nyereség)
Mi szerepeljen benne? :
A felmenők neve, családhoz való kapcsolódásuk, születési és halálozási dátumuk.
Ha a tények megvannak, akkor kezdődhet a kérdések összegyűjtése a válaszok rájuk:
Számtalan kérdést tehetsz fel egy ilyen feltáró munkában:
- Ki hozott döntéseket?
- Hogyan viszonyultak a pénzhez?
- Milyen családi tragédia volt? Pl amikor én összegyűjtöttem ezeket az adatokat a saját családomról, akkor értettem meg az anyukám pénzhez való viszonyát és a saját fiatalkori reakcióimat is ezzel kapcsolatban, ugyanis a dédim dédnagyapja elkártyázta egy-az egyben a családi birtokot. Pedig Árkipuszta még a mai napig is létezik, csak már semmi köze a családomnak hozzá. Viszont ez a hatalmas anyagi veszteség mind a mai napig hatással van a családunk pénzhez való viszonyára, pedig bőven túl van a 3. mélységen…
- Mi volt a nők szerepe a családban?
- Mi volt az én szerepem a családban?
- Mit hiányoltál gyerekként?
- Mi okozott örömet gyerekként?
- Mi volt a nehézséged?
- Hogyan jutalmaztak?
- Hogyan büntettek?
- Milyen módon neveltek?
- Milyen fizikai bántalmazás fordult elő esetleg? stb.
A feltárt történeteket aztán érdemes végiggondolni, hogy miként jelentkeztek- ha jelentkeztek a te életedben és hogyan tudnád újra írni azokat?
Ne felejtsd el, hogy a memóriában a tett és annak oka nem egy helyen tárolódik, ezért sok esetben az ok-okozatok öszzekuszálódnak, vagy az énvédő mechanizmusok újra írják az okot, megvédve a személyt a szembesülés fájdalmától.
Te mit fedeztél fel a saját családi történetedben?
Milyen mintákat hordozol?
𝙀́𝙨 𝙝𝙤𝙜𝙮𝙖𝙣 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙣𝙚́𝙙 𝙖́𝙩𝙖𝙡𝙖𝙠𝙞́𝙩𝙖𝙣𝙞 𝙖 𝙨𝙖𝙟𝙖́𝙩 𝙟𝙤̈𝙫𝙤̋𝙙𝙚𝙩?
𝙑𝙖́𝙧𝙤𝙢 𝙖 𝙜𝙤𝙣𝙙𝙤𝙡𝙖𝙩𝙖𝙞𝙙𝙖𝙩!