Gyerek, kutya, fing

Hajnalok hajnalán egy cikket olvastam. A kutyájáról, meg hogy nem szőrös gyerek, és hogy mekkora felelősség, mert egyáltalán nem biztos, hogy a fajtastandardot hozza, és különben is egy gazdit kérdezni a kutyájáról orosz rulett, hiszen úgyis csak a szépet és a jót meséli el.

Igen, kutyát tartani felelősség. Ahogy gyereket nevelni is. Mi is az elején a legnagyobb különbség?

A kiskutyának könnyen érthető szabályokra és fegyelemre van szüksége a természetes módon neki járó ellátás mellett, valamint sok-sok szeretetre.

Miért? A gyerekünknek nem?

A kutya nem tud veled beszélni, ahogy a gyereked sem. Vagyis neked, felnőttnek kell megtanulnod az ő reakcióiból, hogy mit is akar veled tudatni.

Mert hogy a kutya megjelenése a családban alkalmazkodó képességet igényel, hiszen az ő igényeit is figyelembe kell ezek után majd venni.

Miért, a gyerekhez nem kell?

Minél tovább olvastam a cikket annál inkább felmerült bennem a kérdés, hogy vajon kutyája vagy gyereke nincsen az írójának?

Vagy esetleg egyik sem.

Értem én, hogy ma a vélemény szabad, de könyörgöm, bárki véleményezhet bármit? Nem kellene legalább minimális tapasztalatot előírni hozzá? Némi tankönyvi tudás sem ártana mellé.

Ma simán véleményez egy celeb olyan dolgokat, amiről a leghalványabb fogalma sincsen.

Mára a vélemény súlytalan. Súlytalan, mint az, aki mondja. Mert milyen súlya legyen egy hozzá nem értőnek, olyan témákban, ahol minimum tudni kéne a történelmet, és nem alapfokon. Vagy a fizikát, a kémiáról, biológiáról, orvoslásról nem is beszélve.

De ma mindenkinek mindenről van véleménye. Ezért aztán a vélemény mára olyan, mint a fing. Jó, ha csak szaga van. Mert amelyik még hangos is....