Agyrengés

Nagyjából pont akkora kavarc van a fejemben, mint az íróasztalomon…

Szóval nézzétek el nekem, hogy csapongó leszek- persze általában az vagyok. Ugyanis iszonyatosan nehéz a fejemben több síkon futó gondolatokat ráncba szednem.

Baromi nehezen értetem meg magamat a hallgatóságommal. Ezt megtapasztaltam, amikor hetente mentek az előadásaim Editke boltjában, Székesfehérváron.

Tulajdonképpen ezért félek előadni…és ezért hatalmas kihívás egy-egy tréningnapot megtartanom.

Nagyon rossz érzés, hogy azokat a számomra nyilvánvaló ok-okozatokat, amik olyan egyértelműek és világosak nekem, másoknak nem azok.

De ez van. Ilyen vagyok. Ez a személyiségem, a gondolkodásmódom sajátossága, és ezen nem tudok változtatni. Sem kilépve, sem benne maradva a komfortzónámban.

De hagyjuk a magyarázkodást…

Két hete kb. beállt a derekam. Szóval kényszerpihenőn vagyok, akár tetszik nekem, akár nem.

A két hét alatt volt időm elolvasni azokat a mai trendeket a tanításban, ezotériában, pszichológiában, amikről az elmúlt fél évben lemaradtam, mivel dolgoztam.

Döbbenet.

Amit tíz éve tanítottam, most lett divat… csak már szerintem nem igaz. Nem azért nem igaz, mert közben valaki felülírta a fizika törvényeit, vagy meghazudtolták volna Arisztotelészt vagy hasonló. Egyszerűen azért nem az, mert azóta még tovább fejlődött a megismerési folyamatunk, még újabb összefüggéseket találtunk és még frissebb szemmel tekinthetünk a világra. (régi cikkeim a www.lelektrening.com oldalamon megtalálod)

Tíz éve a divat a lépj ki a komfortzónádból és légy önmagad volt, vegyítve az úgy vagy jó, ahogy vagy szlogennel.

Csak súgva kérdem: mikor lett konzerv az emberből, hogy tartósítani akarjuk a rossz tulajdonságait is, megerősítve abban, hogy neki ez tökéletes?

Az egész mai se füle se farka katyvaszt egy cikk indította el a fejemben: a Rubikon új számában az öttusa fejlődéséről van egy cikk: Magyar Küldetés címmel, Thury Gábor tollából)

Az agyfakasztó mondat pedig így hangzik:

"…Diákjainak úgy mutatkozott be, hogy csizmában átugrotta a 160 centis magasságot, majd így szólt: Na, palacsinták, mától én vagyok az osztálytisztetek!"

(Akkoriban az öttusások a Ludovikáról kerültek ki általában)

Igen. A példa, és a hatalmi viszonyok tisztázása ma sem lenne rossz hatással egyesekre…meg a kettesekre sem.

Akkor hogyan kellene élnünk, mit kellene beépítenünk a ma olyan szabatosra sikeredett és értékeket elvesztő világunkba?

Hogyan neveljük a gyerekeinket, hogy sikeresek és emberként értéket képviselő személyekké váljanak? Valójában mi a legfőbb kincs az életünkben, amiért bármit odadobnánk?

Te tudod erre a választ?

Meg tudod fogalmazni, mi a mai társadalom legnagyobb betegsége?

Ha nem megy , Illyés Gyula Naplójában van egyetlen mondat, ami megvilágíthat mindent:

"A mellőzött érdem beszél a közösségről hitelesen."